2016. október 5., szerda

Minden elmúlik - szerencsére

Elszaladt a nyár. Hipp-hopp, szinte itt sem volt, már el is tűnt. Mintha nem is lett volna. Persze azért volt. Események is voltak. Azt gondoltam, elég lesz az a néhány hét, kiheverni a sulis dolgokat. Balgaság volt. Csak most indultak be igazán az események. Tele volt vele az internet is nemrégiben. Ez persze megviseli az egészséges embereket is. Én meg ...  Csak azt vettem észre egy pénteken, hogy elállt a szavam. Főleg németül. Mondtam volna én a szokott tempómban, de nem gyött. Vagy éppen  más    hangok hagyták el fogaim kerítését. Még vihorásztunk, hogy milyen is ez az iskola. Belém fojtja a szót. Aztán délután a barátnőm erősködött, hogy menjek már be a kórházba. Mondtam, nem érek én rá ilyenekre. Aztán mégis. Hallgatok én a jó szóra. Szerencsém volt -  már megint: a dokibácsim volt az ügyeletes, megmutatott egy neurológusnak. Ő meg már haza sem akart engedni. Mondtam, nem érek én rá ilyenekre. Meg egyébként is, ha maradnék, éhen halnék. Ez be is jött volna. SEMMIT nem tudtak nekem enni adni. Eléggé ijesztgetett, de nem hagytam magam. (Ma  már hagynám.) Hazamentem, és összecsomagoltam, meg neki álltam főzni. Gyorsan összedobtam három ebédet, lefagyasztottam, meg reggel beszereztem ehető cuccokat, majd elmentünk, hogy polgárilag is megesküdjön az a gyerek. (Mert nálunk fordított volt a sorrend.) Este aztán berukkoltam. Nem részletezem, sztrók. Szerencsére idejében elkapták - már tudok beszélni. Sokat is. De nincs kedvem. Viszont a kórházból hoztam olyan fertőzést, hogy attól kódultam. 5 napig halódtam, még az is kijött, amit meg sem ettem. Most  még rehabos vagyok. Közben drámánk utolsó(?) fejezete zajlott, az utolsó (?) ember távozásával. Volt búcsúparti. 15-en is el mertek, akartak jönni. Minden tökös legény (leány), aki ott volt, kapott egy tököt. ez csak 13 , mert ennyyi lett készen, a többit utólag.
 
És még mindig nem nyugdíjaznak.
Azt nem sikerült kiderítenem, hogy hogyan kell a saját bejegyzésemhez megjegyzést fűzni, tehát itt: Kedve Patrícia, kedves Zsuzsa, köszönöm szépen. Javulok, pihenek, hamar elfáradok, de majd csak lesz valahogy.



2 megjegyzés: