Itthon ll

Nem állítom, hogy meggyógyultam, de határozottan jobban vagyok. Annyira legalább is, hogy meg tudom különböztetni a horgolótűt a fakanáltól. És mivel az én családomnak Laci bácsi főz, így nagyon nem is kellett erőltetni az elmém. Tehát horgolok.(Amikor éppen nem kamaszkori olvasmányaim elevenítem fel, mint az utóbbi két napban az Abigélt)
Volt nekem itt ez a rendkívül olcsón turkált, ámde nem különösebben vonzó színű fonalam, és feltett szándékom volt, hogy a múlt héten a végére járok. Nos, jelentem , sikerült. Kb. 70 cm maradt belőle, megy a fecnik gyűjtőjébe, és majd jó lesz valamit kitömni vele.
Szóval a következő cuccok készültek ebből a kék-rózsaszín-szürke, csillogós-matt vacakból. (Nem is tudom, mire szánták, mert még szúr is.)
Szóval kikelt egy fészekalja bagoly:

Megyek Debrecenbe, és meg szokták csodálni az alkotmányaimat. :o) Viszek belőlük párat.
És  mivel mostanában sokat büszkélkedtem a minielefántjaimmal, hát elgondolkodtam, hogy vajon emlékszem-e még rá, hogyan készültek. Szerencsére igen. A gagyi mellett egy rendesen meghorgolt fejű-testű példány - nem vigyorog.

Sokat javítana az állapotomon, ha rájönnék, milyen jó helyre tudtam eltenni az infralámpát. De hiába próbálok a nyári agyammal gondolkodni, az istennek nem jut az eszembe semmi jó hely. Pedig valahol lennie kell!  Vagy pont ott van, ahol a WC-pumpa. (Az sem került elő, pedig milyen jó kis célszerszám volt. Azóta csak tepsiméretűek kaphatók.) Már venni is akartam, de éppen elfogyott. :o(  A lámpa. (Persze pumpát is.)

Itthon

Javulás helyett egyre rosszabbul lettem, és már félő volt, hogy ha így megy tovább, el kell halasztani a jövő heti debreceni túrát. Tehát betegállomány és ágynyugalom.  Talán ma már nem leszek lázas.  Viszont a gyógyszer, amit kaptam, kegyetlenül kiütött, még a szemhéjamon is vannak kiütések.  Persze várható volt, ha van mellékhatása egy gyógyszernek, az rajtam kijön. :o(
Nem horgoltam egy szemet sem, de sokat olvastam. Újraéltem a gyerekkorom, és elolvastam Burenett-től A titkos kert-et, Kertész Erzsébettől a Vilma doktorasszony-t (Hogy szerettem kölyökkoromban az ő regényeit!) és Kepes Andrástól a Tövispusztát.

Nagyon "blikkfangos" volt a derekán a szalag: "Az évszázad regénye." És tényleg az. Nem úgy, mint ahogy József Attila Ódá-ja   "a 20. század egyik legszebb szerelmes verse", hanem szó szerint értve. Három fiúgyerek sorsát követve képet kapunk az gyűlöletes-édes 20. századról. Egy kicsit olyan, mint minestrone, minden van benne: grófok, cselédek, zsidók. 19, 29, 44-45, 50-es évek, 60-70as évek, ez utóbbi azonban eléggé elnagyolt. A rendszerváltásról ne is beszéljünk. Talán egy kicsit nagy falat volt ez Kepesnek, lehet, hogy két kötetbe kellett volna foglalni mesélni valót, mert az utolsó egyharmad határozottan "leül". De addig érdekes,  és bár a tényeket tudjuk, tanultuk, rokonaink, ismerőseink átélték, mégis érdekes és szívszorító néhány kitalált alak sorsában megformálva olvasni őket.
Talán a legközelebbi bejegyzésben már lesz valami mutatható is, ha nem leszek lázas, délután elkezdek valamit. Még nem tudom, mit.

Megzakkant a gépem, vagy a ... mittudomén. Nekem csak ezt az egy bejegyzést mutatja.  Nektek is?  És ilyenkor mi van?

 

Tél

 Napok óta fázom. Hiába fűtenek, mint a pokolban, 26 fok van a lakásban, a rémesen szigetelt suliban átfagyok, és nem tudok kiengedni. Meg is van az eredmény.. :o( Semmi különös, csak nem kapok levegőt az orromon. Ja, és már a torkom is kezd fájni. És hogy meddig fog elhúzódni?
Mint ez a szokatlan tél itt. Egyre csak ismételgetem Shelley gyönyörű két sorát:
"Késhet a tavasz,
 ha már itt a tél?"

Kép innen.
Egyébként a  baglyos lányok megnyerték a versenyt. A következő bagoly vigaszdíj lett - egy roppant igazságtalan verseny 4. helyezettjének. (Kép nincs, olyan, mint a zöldek.)

Szállnak a ...

... baglyok.  Bár lehet, hogy a zöldeket "nem látok, nem hallok, nem huhogok" stílusban is meg lehetett volna alkotni, de ez csak későn jutott az eszembe. Mennek holnap Jókai-versenyre a lányokkal,remélem, segítenek.

 A lila meg olyasvalakihez száll, aki már nyert.
Az elmúlt két hétben készült még néhány elefánt, és egy maci. A maci-elefánt kettős a barna hajú, lófakos babával (lila ruhás hölgy) együtt egy kolléganőmé lett, akinek 3 kicsi gyereke van. Azt mondja az elefántnak nagy sikere volt.  Mi másnak?

 Ők meg csak vannak:

A héten évfolyamdolgozatot írtak a kispajtások. Hm. Nagyon igyekeztünk a törzsanyagra koncentrálni, így - szerintem - meglehetősen egyszerű feladatlapok születtek - rém rossz megoldásokkal. Ilyenkor azzal lehet szembesülni, hogy eleddig nem csináltam semmit. Hihetetlen "vicces" ötleteik voltak. :o(
Ajaj! És muszáj emelt érettségit tenni, legalább egy tárgyból.