2012. január 31., kedd

Piacozom

Bolha. Vasárnaponként van minálunk ilyen is. Bár nekem jobban tetszik a zsibvásár elnevezés - hiszen tényleg az. Mindenféle portéka, tömeg, zsibongás (a zenét kihagynám), nyüzsi. Nos november óta rákaptam. És órákat tudok bámészkodni a kirakott portékák között. (Néha van olyan érzésem, hogy a nyáron kihajigált cuccokat is viszontlátom. :o))) ) Szóval piacozom. És olykor-olykor lecsapok egy-egy portékára. ("Kidobáltál egy csomó lomot, most meg visszagyűjtöd őket?") Mostani mániám a kék üveg. És az angol vidéki minta. Először csak egy kis tálacskát kaptam, baloldalt egy kékségesen kék készlet (talán két váza), jobboldalt egy maci, aki immáron 10 éve az ágyam mellett ebben a zsebkendőtartóban lakik.

Majd novemberben megláttam egy reggeliző készletet. Szerelem volt első látásra. De igyekeztem meggyőzni magam, hogy nem kell az nekem. Nem tudom kihasználni, nem nagyon van helye,meg még drága is (Nem az), de a szerelem nem hallgat a racionális érvekre. Úgy voltam vele, mint a reklámpasi a Meganne-nal. "Kell nekem." Egy darabig ellenálltam a kísértésnek, aztán amikor karácsony előtt elszántam magam, nem jött ki az eladó. El tudjátok képzelni azt a csalódást?  Kénytelen voltam különböző kék üvegekkel vigasztalódni. Például a könyvek között megbújó olajmécsessel.
 
  meg a felső képen levő két vázával, meg még más kék üvegekkel. Majd két hete ismét feltűnt a drága. (Az is! Önmagában. Relatíve nem annyira.) Vasárnap nem is a piacra mentem, csak éppen kikukkantottunk, és megint ott volt. Hát... Győzött a szenvedély. (Az eladó elárulta, hogy nem is akarta többet kihozni, mert félt, hogy eltörik.) És most az enyém.

Annyira szép!!  (A háttérben vigyorog egy jó fogás - egy kék üveg. :o))  )
Eza kép élesebb, bár nem túl jó beállítás:
 
És most fűnek-fának lelkendezem, hogy milyen szépségesen szép reggeliző készletem van. :o))

2012. január 30., hétfő

Bongyorka

Lassan készülnek új dolgok, mert még mindig mindenféle dolgozatokkal és versenyekkel vagyok elfoglalva. De Bongyorka  készen van.  Természetesen lila bársony a szoknyája, és a blúza meg egy olyan párnahuzatból készült, amelyből már kiszedtem a tömőanyagot. Óriási felfedezést tettem: Rájöttem, hogy élesebb a kép, ha fényképezéshez felveszem a szemüvegem. :o)) (Na,  nem mindig.)
A következő versenyünk az ún. Jókai-verseny. Három művet kell elolvasni, és azokból vannak roppant kreatív feladatok. Nos, az én reszortom a Névtelen vár.... vááá! 400 oldal egész jó, majd kb. 100 jegyzőkönyvekből idéz a nemesei inszurrekció nagyszerű  és hősies voltának igazolására. Aztán a végén kinyírja a hősnőt. :o(
Na, akkor megyek, javítok tovább.

2012. január 21., szombat

A lila ruhás ...

Hát, ismét itt vagyok. Gyilkos hetek vannak mögöttem, és még a következő is az lesz. Avattunk szalagot (kerestem verset, ellenőriztem ünnepi szöveget), készülünk a Kazinczyra, a továbbjutóm írja 1000-rel a nyelvtan pályamunkát (nagyon érdekes:o)) ), elkezdjük az emelt előkészítőt, és folyamatosan íródnak a magyarórai blogok. Hehe, ha valaki elolvassa a 11.-esekét, azt hiheti, szinte csak nyelvtant tanulunk.
Viszont mindez annyit kivett belőlem, hogy végkimerülés miatt itthon kellett maradnom néhány napot - aludni. És aludtam. Mindemellett maradok az abszolút vegetárius életmódnál, SEMMI fehérjét nem viselek el. Mondtam már, milyen undorító tud lenni egy szelet  puffasztott rizs?
Viszonylag sokat olvasok - sajnos nem bírom rávenni magam, hogy x.-szer újraolvassam a kötelezőket. :o(( Persze így a "nüanszokra" nem emlékszem, de hát annyi mindent nem olvastam még. Pl. OKTV-dolgozatot az orvosi szókincs alakulásáról. :o))
És Christopher Moor: Mocskos meló című könyvét. (De már igen!) Ami majdnem olyan jó, mint a Biff. Íme egy szép idézet:
„ha az élet citromot ad, csinálj limonádét”.
És még egy skandináv krimit is olvastam, aminek a felénél kitaláltam a lényeget, majd elkedvetlenedve tettem félre, ám rájöttem, maradt még benne kiaknázatlan lehetőség, és valóban az utolsó 30 oldal volt a legizgalmasabb. :o)
Ebből már látszik, hogy bármi egyébre kevés időm volt. Pl. nem tanultam meg normálisan fényképezni. :o( (Kötelet mászni sem.)  Csak kevés lény készült, pl egy Attila-bagoly: (nem a neve, az alkalom)
 Már említettem, hogy turkáltam egykor egy szépségesen szép tükörbársony szoknyát - valami hastáncos darab lehetett, fodrok, csipkék, flitterek - ez évekre ellát bársonnyal. Azóta egyre gyakrabban érzem úgy, hogy "bársonyba, puhába" kell öltöztetnem a kis lényeimet, és öltöztetem is - ha kell, ha nem. Majd döntsétek el, hogy kellett-e!
Szoknyás elefánt már volt, most megpróbálkoztam egy kisnadrággal, szerintem nem rossz. Olyan mintha alatta gumibugyi nadrágpelenka lenne. :o) Csak valami más háttér kell majd , ha ezt a kéket még alkalmazni akarom.
És készült egy lila ruhás hölgy is. :o))
Nekem tetszik. :o))

2012. január 13., péntek

Fények

Még nem adtam fel, bár kerülget a gondolat. Aztán idenézek, és látom, hogy ugyan már lassan második hete hallgatok, a számláló pörög, azaz vannak, akik ide-ide tévednek jönnek, talán mert kíváncsiak ... rám? Arra, amit írok? Amit mutatok?  Akkor elhatározom, hogy mégis, talán mégis ..., aztán nem írok semmit. De ma egy blogban olvastam néhány olyan gondolatot, ami megerősített. Ha nincs is visszajelzés, sokan vagyunk, együtt vagyunk - hacsak arra a pár percre is, amíg olvassuk egymás gondolatatit, és ha nagy a szükség, közelebb a segítség.Ezt pedig valóban tapasztalhatjuk nap, mint nap.
Borongtam megint, de csak mert rémesen sok volt nekem az elmúlt időszak. Betegen kezdtem, és közben hajtottam, mint ha egészséges lennék. OKTV-zők, versenyek, műsorok... annyira kell, hogy elhiggyem, érek annyit, mint akinek nincs semmi baja!
Viszont délutánra rémesen elfáradok. Szerencsére a felújítás hatása még érződik, minden ragyog (és FlyLady is nap, mint nap meglátogat), Laci bácsit pedig meg meghívtam, főzzön helyettem. TJ szerint jó ételeket készít, amíg tele a tál, maradhat. Én meg ... répa, krumpli, borsó, rizs... és még répa is. :o( Országomat egy libacombért! (De csak, ha nem leszek utána teli kiütéssel.) Tudjátok, így a második év végén, milyen undorító tud lenni egy szelet puffasztott rizs?
Szóval még mindig nincs helyén a fonál. Készült néhány elkésett angyal, de hát olyan volt itt tucatjával.
Nem horgolok, többet olvasok, vagy csak nézem a fényeket. (Karácsonyi pakolászás közben találtam két láda gyertyát - lehet, nem kellene két végükön égetnem, hátha hamarosan szükség lesz rájuk, de nem akarok törődni a holnapokkal.) Mostanában megragadóak a fények. Pl. tegnap hajnali 3-kor valami hihetetlen fényességre ébredtem, és nem a telihold volt.  Gondoltam, valami azonosítatlan fényes tárgy szállt le a szemközti 10 emeletes tetejére, és az árasztja magából a fényt - esetleg tündér...?  Ámulattal figyeltem,  és vártam a csodát, ám a fény egyszer csak a nagy fény eltűnt, és két kis kékes pont villódzott még egy darabig - a szerelők fejlámpája, amint lemásztak a tetőről.
Viszont ez az az idő , amikor belefeledkezhetünk a fények játékába. Legyen az este (karácsony) vagy délután (ma). Az utolsó képen pedig a délutáni havazást kaptam el. Ami a kép közepén halovány sárga pöttyökként mutatkozik, az egy teljes pompájában ékeskedő aranyeső  hóbogyó bokor(Hehe, hangot adtam vágyaimnak.  de ma közelebbről megnéztem, és  keserű volt a csalódás. Vagy talán nem is. ). Szegény.