Még nem adtam fel, bár kerülget a gondolat. Aztán idenézek, és látom, hogy ugyan már lassan második hete hallgatok, a számláló pörög, azaz vannak, akik ide-ide
tévednek jönnek, talán mert kíváncsiak ... rám? Arra, amit írok? Amit mutatok? Akkor elhatározom, hogy mégis, talán mégis ..., aztán nem írok semmit. De ma egy blogban olvastam néhány olyan gondolatot, ami megerősített. Ha nincs is visszajelzés, sokan vagyunk, együtt vagyunk - hacsak arra a pár percre is, amíg olvassuk egymás gondolatatit, és ha nagy a szükség, közelebb a segítség.Ezt pedig valóban tapasztalhatjuk nap, mint nap.
Borongtam megint, de csak mert rémesen sok volt nekem az elmúlt időszak. Betegen kezdtem, és közben hajtottam, mint ha egészséges lennék. OKTV-zők, versenyek, műsorok... annyira kell, hogy elhiggyem, érek annyit, mint akinek nincs semmi baja!
Viszont délutánra rémesen elfáradok. Szerencsére a felújítás hatása még érződik, minden ragyog (és FlyLady is nap, mint nap meglátogat), Laci bácsit pedig meg meghívtam, főzzön helyettem. TJ szerint jó ételeket készít, amíg tele a tál, maradhat. Én meg ... répa, krumpli, borsó, rizs... és még répa is. :o( Országomat egy libacombért! (De csak, ha nem leszek utána teli kiütéssel.) Tudjátok, így a második év végén, milyen undorító tud lenni egy szelet puffasztott rizs?
Szóval még mindig nincs helyén a fonál. Készült néhány elkésett angyal, de hát olyan volt itt tucatjával.
Nem horgolok, többet olvasok, vagy csak nézem a fényeket. (Karácsonyi pakolászás közben találtam két láda gyertyát - lehet, nem kellene két végükön égetnem, hátha hamarosan szükség lesz rájuk, de nem akarok törődni a holnapokkal.) Mostanában megragadóak a fények. Pl. tegnap hajnali 3-kor valami hihetetlen fényességre ébredtem, és nem a telihold volt. Gondoltam, valami azonosítatlan fényes tárgy szállt le a szemközti 10 emeletes tetejére, és az árasztja magából a fényt - esetleg tündér...? Ámulattal figyeltem, és vártam a csodát, ám a fény egyszer csak a nagy fény eltűnt, és két kis kékes pont villódzott még egy darabig - a szerelők fejlámpája, amint lemásztak a tetőről.
Viszont ez az az idő , amikor belefeledkezhetünk a fények játékába. Legyen az este (karácsony) vagy délután (ma). Az utolsó képen pedig a délutáni havazást kaptam el. Ami a kép közepén halovány sárga pöttyökként mutatkozik, az egy teljes pompájában ékeskedő
aranyeső hóbogyó bokor(Hehe, hangot adtam vágyaimnak. de ma közelebbről megnéztem, és keserű volt a csalódás. Vagy talán nem is. ).
Szegény.