"Ah, élni, élni: melly édes, mi szép! "

Mondom Évával, hiszen gyönyörűen süt a nap. :o) Azonnal látszik, mekkora por van. :o) A héten sem sok minden készült, egyrészt a debreceni túra miatt  - hétfőn kedden utazás -, szerdán megnéztük Az ember tragédiájá-t a Bábszínházban. Csütörtökön pedig úgy begyulladtak az erek megint az ujjaimon, hogy behajlítani sem tudtam őket, nemhogy fonalat vezetni meg tűt fogni velük. :o(( Ez persze csak időleges, elviselhető. Pénteken meg tökmagbuli volt, amikor is avatják a bejövő diákokat, de nálunk az a hagyomány alakult ki, hogy ilyenkor visszajönnek a korábban végzetek. Az enyéim közül 11 még az idén is szívesen meglátogatott. :o))
Azért nem voltam teljesen tétlen ám. Debrecenben elkészült az x. bogyós sál. :o)) Még 3 gombolyag, egy sálra való anyag maradt, igaz nem egyszínű. Majd valamit kiokoskodom. Vasárnap ki kellett próbálnom a gesztenyeformát, akkor már  persze  egy manó is kellett hozzájuk, igaz Makkmanó.

A szülinapomra kaptam J-től sok mulatságos fonalat, az egyikből úgy gondoltam sapi lesz. Elég gyorsan elkészült - volna, ha elég a fonal - 6-os tűvel. A képen látszik, hogy kb. 8 szem hiányzik a sorhoz - meg persze még vagy 3 sor, hogy jó formája legyen.  Szóval a befejezés még várat magára, míg J újabb adag madzagot hoz a Westendből.

Ezért vigasztalóul a másik kapott fonalból lett egy bébielefánt. Hálózsákban.

A bábszínházbeli előadás csuda volt. A szívem sajgott a kimaradt szövegrészekért (imádom a Tragédiá-t), de be kellett látnom, hogy muszáj volt meghúzni a szöveget. A bábok (Balla Margit munkái) és a rendezés (Garas Dezső) olyan zseniális megoldásokkal élt, hogy  csak ámultam (és bámultam). Itt egy kép a kezdő színből. :o)) Naná, hogy elefántos. :o)))

A meglepetésekről

A család elhatározta, hogy szülinapom alkalmából elvisznek ebédelni. Ne kelljen már annyit sütni-főzni. De mivel ez titok volt - vagy mi -, így csak tegnap este árulták el. Tehát mindjárt indulunk. A kacsa meg vidáman és pirosra sülve vigyorog a sütőben, mert meg kellett sütni, ha már megvettem, nehogy megromoljon. :o)))
De sebaj, mert holnap útra kelek az esedékes debreceni túrára, így legalább lesz mit enni itthon .

"Hány perc az ünnep?"

Tegnap egy Esterházy-glossza jutott az eszembe, A mohácsi apa...
 A kötelező ünnepekről szóvla (nevezetesen nov.7.) írta le, hogy az egyes gyerekei hogy viszonyultak az óvodai hajcihőhöz. 
"A harmadik a legzabolátlanabb, nyíltan elkötelezettje a saját szabadságának, és egyáltalán nincs meghatódva a mi toleranciagyakorlatainktól, ő a kérdezés jogát is elvitatja tőlünk, nemhogy a felkínált válaszaink közt tallózna… Radikális, anarchista, joggal tiszteljük és féltjük (és csépeljük). Hogy mi volt az oviban, ingatta csak a fejét. „Semmi.” De hát mégis… „Semmi. Volni nem volt semmi.” Ugyan, de hát ott kóvályogtatok a piros zászlókkal… Hatalmas szemeit a még hatalmasabb szempillák alól lustán rám emelte. „Ja. Hogy az. Hogy arra gondolsz, Péter. Semmi. A születésnapomat ünnepelték ezek.” Májusi, mondani se kell."
Imádom. Szívesen kötelező olvasmánnyá tenném minden képviselőnknek, aki újabb és újabb kötelezően "ünneplendő" napokat javasol a közoktatási intézményekbe. hasonlóképpen Vámos lányának az "Auróra szurkálós" történetét-ám azt most nincs kedvem keresgélni. Pedig az  is édes - és főleg tanulságos. De ez mellékszál.
Most éppen azért jutott az eszembe, mert tényleg.  Eltelt egy újabb év. Persze ennyi idő után ez nem nagy ügy. Lehet, hogy ezentúl azt tartom számon, hogy hányadik éve cselezem ki  ezt a nyavalyás betegséget. Akkor az egész egybeesik a karácsonnyal (szép ajándék volt: a fa alól a kórházba), egy adag ajándék megspórolva, és sokkal kevesebb gyertya kéne a tortára is. (Pontosan 4.)  Már ha ehetnék tortát.
A héten csak egyfilmes dolgok készültek, valahogy nem volt kedvem, időm, energiám nagyobb vállalkozásba fogni.
Ő a hód, aki medvének készült:

Ebből a fonalból sok van, lett egy nyomorgatható zsebelefánt:

 Egy olyan, aminek varrott végtagjai vannak. Mármint felvarrott -általában hozzáhorgolom a figura testéhez.

Egy bolyhos fülű nyúl:

 És az egyetlen nagyobb darab, egy alvós rongy elefánt. Őt már régóta tervezgettem (egyszer hodosv-nál láttam hasonlót, meg aztán a bébiosztályokon, de plüssből vagy miből), most rászántam magam. Persze nálam csakis elefánt jöhetett szóba. :o))

Mindenféle madarak

A hétvégén madaraztam. Illetve készült még egy maci, ami hód formát öltött, de ő még nem mutatkozik be.A madarak tobzódnak. :o) Van először is a kék... Mindenféle kék.  Kicsit esetlen, kicsit fenn hordja az orrát... vagy a csőrét? És buta fejű :o)) Ettől aranyos.

 Ami még érdekessége, hogy sokféle kékből van. Mivel a kreációk nagy részét elajándékozom, igyekszem nem sok pénzt kiadni fonalra. No, nem mondom, hogy nem csábulok el  gyakran néha, bár amióta nem járok rendszeresen gyógytornára, masszázsra, ... nem esik útba a fonalas.:o) Szóval a felhasznált fonál nagy része adomány, kollégák, rokonok, ismerősök elhozzák a maradékaikat, én meg boldogan feldolgozom őket. (tavaly még a sulimikulástól is egy doboz maradék fonalat kaptam. :o)) ) Ebből meg az következik, hogy olykor nem tart ki a madzag  a figura végéig, mint most a kék :

vagy a harisnyás esetében a piros.  De ez engem nem zavar. Így még viccesebb is.
Szóval ő a harisnyás:

 És végül elkészült egy pingvinke is, mert hamarosan itt a tél.

 Holnap felpakolom a pocakos elefántot, a pingvint és  Hófehérkét, aki megkapta a génkezelt almát is (majdnem akkora, mint a feje), és elköltöznek három kisgyerekhez. :o))

Vááááá!

 Ezt az új blogalkalmazást még tanulmányozni kell. :o(  Egyáltalán nem azt csinálja amit én szeretnék. Önállósította magát a blog. Pl nem engedi beilleszteni a díjat, amit Picinyszépségektől kaptam. De annyira nem, hogy a kép beillesztésénél visszautasít, amikor meg be akartam linkelni, lefagyott az egész nyavalya. És persze elveszett az egész bejegyzés, amit előtte írtam. Pedig elvileg rövid időnként el is menti az irományokat.
Csak egészen szolidan és magamban káromkodtam.
Így aztán megköszönöm szépen a díjat, de most azt hiszem, kihagyom. Úgyis sokkal több titkot árultam el már magamról, mint amennyit eredetileg szándékoztam. Egyébként az aranygolyó fejű, számgépből kikandikáló barátokról van szó.
Picinyszépségek! Köszönöm szépen. De a gép most semmiféle együttműködésre nem hajlandó. A héten készült cuccokat is vagy fél óráig töltögette, és  aztán kezdhettem elölről, mert eltűntek.  (Vagy csak meg kell szokni az új funkciókat? )
Tarthatatlan állapot volt, hogy már hetek óta elefánttalanul léteztem. Ezt sürgősen pótolni kellett. Egy nadrágos pocakossal:

 És a dilis madarak seregét is növelni kellett:

A hölgy már vasárnap kész volt, de eddig nem nagyon voltam blogképes.  Valami ufó lehet bennem, ami időnként kiutat keres (itt egy titok), olyankor valamelyik szervem baktériumos gyulladás célpontja lesz.Ez eléggé megvisel mostanában. :o((

Ő pedig az istennek sem akart elefánt lenni, hiába unszoltam. Leginkább egy malacra hasonlít.

Az úrjaolvasás apropója, hogy az Arany-verseny egyik kötelezője Lugosi Viktória Ajvé című regénye. Szívesen teszem, mert az egyik mániám a 60-70-es évek. A regény egy 6 éves kislány szemszögéből kezdi el elmesélni a családja életét. Ahogy növekszik, egyre többet ért meg a világból,  egyre többet gondolkodik, és ítélkezik - néha koravénnek tűnik. :o)) Főleg, amikor 6 éves okoskodik. De ez nem nagy baj. Ami zavar, hogy nem kevés anakronizmus van benn. A 70-es évek elejére tesz olyan dolgokat, amik inkább a második felében voltak jellemzőek. A fenébe! Én meg már korábban is eszemnél voltam. :o( Egyébként érdemes elolvasni. Olyan Vámos Öcsi lányban. :o)

"Legyek én a kacsa..." 2

"Legyek én a kacsa és Árnika az ember." Biztos ezt kívánta Dzsoni, mert a képen Árnika királylány szorongatja a gácsért.  Elkészült hát ő is. Már régebben, csak egy kissé magam alatt voltam, és nem volt kedvem blogolni. Horgolni se nagyon. Elég nyomasztó, hogy úgy vagyok, mit az először oviba kerülő kicsik, minden nyavalyát összeszedek. Csak én nehezebben gyógyulok. :o((   De végül (eddig még) mindig talpra rángattam magam - most sem volt ez másképp.

És hogy hódoljak a szép napos időnek, készítettem egy őszmanót. Nagyon szép színei van szoknyájának és a sapkájának.

 Végül, hogy legyen, ami őrzi az életet a tavaszi sarjadásig, készült egy makk.

 Rokonaimnak és barátaimnak nagyon megtetszett a bogyós sál, és így szerencsére nem kell törnöm a fejem, ki mit kapjon az őszi névnapokon.
Közben meg bevásároltam lisztet, cukrot, olajat, zacsis leveseket, tisztítószereket, pzs-ket, és újra átrámoltam a szekrényeket. Annyi felesleges cucca van az embernek. Holnap irány a Vöröskereszt.  Tudatában annak, hogy egy életet és egy élet munkáját nem lehet adományokkal visszaadni. :o( Ami történt jóvá tehetetlen.

Hát ezért...

Ezt rögzítenem kell, hátha egyszer csak elfelejtem. :o) (Meg különben is.)
Pénteken az éppen aktuális nyavalyámmal az ügyeletről kijövet bementem egy olyan gyógyszertárba, ahol még soha nem jártam. Ezt-azt vettem, fizetéskor adom a kártyám, mire a gyógyszertáros felkiált: "Ön volt a némettanárom!" Értelmes képet vághattam, mert rögtön hozzátette,"csak egy évig, aztán elment a suliból". Ez így is volt. Majd így folytatta: "Azóta is emlegetem, mert ha végig Ön tanít, biztos leteszem a nyelvvizsgát érettségi előtt. Így meg nagyon sokat kínlódtam, mire meglett. Miután elment, megkaptuk.... nem is emlékszem a nevére. Nem sokat tanultunk." Hát ezért érdemes. Nem a pednapi virágért (ami manapság már nem is akkora divat) és nem az érettségi előtti egyenajándékért, hanem ezekért a felkiáltásokért. :o)
A héten nem sokat forgattam a tűt, mert sok behoznivalóm volt. Írtak a bébik házira elemzést, és megint eldurrant az agyam. Úúútálom az internetet! (Nem is, de néha mégis.) Már lassan semmit nem lehet otthonra feladni, mert MINDEN megvan a neten. A leggagyibb versek elemzését is felteszi valami jótét lélek, és a lököttkék, azt hiszik, ha fenn van, akkor szentírás. Holnap megint rászánunk egy órát arra, hogy értelmezzük a szöveget, amiből mindenki koppintott, és megnézzük, hol van benne bődületes nagy baromság. Na, és ilyenkor milyen jegyet ad az ember? 12-ből 9 az első guglis szöveget lemásolta, néhányan átalakítva, de volt aki pofátlanul még azzal a befejezéssel is megajándékozott, hogy "nekem azért tetszik a vers..." és szó szerint az a marhaság olvasható , mint netes szövegben.:o((( A cél pedig az lenne, hogy gondolkodni és önálló véleményt alkotni tanítsuk meg őket. :o(
Na, nem östörgök tovább, majd holnap.
Szóval néhány gyorsan elkészíthető őszi dísz készült, a felét már elajándékoztam, a többi még gazdára vár.

Árnikából is elkészült már a teste és a fél lába. :o))